Canberra presented a present

Nem gondoltam volna, h idén még egyszer megajándékoz Ausztrália, de megleptek:)
Alig néhány nap telt el a Melbourne-ből érkezett package után, és lőn, újabb adag prospektus landolt a postaládánkban egyenesen Canberra-ból Life in Australia címmel.
Stílusosabb évzáró gondolatot aligha találhattam volna.
Szeretnénk megtepasztalni, milyen is az....life in Australia. (ízlelgetem, mint egy finom kandírozott narancshéjakkal teli étcsoki kockát:)
Magunknak nagyjából ezt kívánom az egészség mellé. Így, vagy úgy, de sikerülnie kell!!!

Fogadalmak?
Nem tudom ki hogyan áll velük, nyilván ez az időpont a legjobb alkalom elhetározásokra jutni, és szent meggyőződéssé formálni vágyakat. Őszinte leszek, nekem ezek nem mennek, vagy nem tartósan.
Most egyet mégis elhatároztam, holnaptól erősen növelnem kell azon alkalmak számát, amikor kizárólag angol nyelvű adókat nézek a tv-ben. Mondjuk eleve nem túl sok időt töltök tv előtt, de ha már mégis, nincs tovább mese, őrült tempóban kell az agyamba önteni az angolajkúak egyelőre sokszor követhetetlen fordulatait. Mert kérem, angol felső ide vagy oda, egy film nézése angol felirat nélkül még nem csak lezsibbaszt, de fel is bosszant, és tükröt tart elém, h lám, lám hülye vagy(ok).

Holnap második évébe fordul a blogom, izgalmas érzés, és folytatom, semmi kétség!
Addig is...

reményeket beteljesítő, varázslatosan boldog új évet hozzon mindenkinek az új év, aki értékes perceit áldozza blogom olvasására.
Záporozzanak a vízumok ránk, és akik kint vannak, azoknak pedig hozzon az új év állampolgárságot, vagy amire vágynak:)

Majd jövök még 2011 summary-vel is.
next time

xmas

Furcsa, hogy eltelt egy év. tavaly ilyenkor még csak merész álomnak tűnt mindaz, amiért idén már jó sok mindent tettünk, de továbbra is leginkább álmodozunk. Tavaly karácsonykor került a fa alá az első -NatGeo - könyv Ausztráliáról, amit azóta hány-de hányszor elővettem, és olvastam újra-meg újra. Nem tudom megunni.

Mostanra készen állnak a sütik (a mai napomat kicsit túlvállaltam ezekkel), és talán Beni korán elalszik, és csomagolhatom az ajándékokat is.

Ezúton rövidre szabtam a bejegyzést és annyi maradt hátra, h 

szívből kívánok mindannyiótoknak nagyon boldog karácsonyt őszinte szeretettel!:)

Budapesten most havazik, és egész nap cudar hideg volt. AU-ban meg nyár van...Miért is ne vágynánk oda? :)))

263112

A fenti számsor egy kód.
Network administrator fedőnéven fut,
státusza high availability (at this moment...)

az úgy történt, h Laca tegnap nagy lelkesen hívott, hogy képzeljem el, van SA state sponsored migration list-jén van egy occupation, ami gyakorlatilag ugyanazt fedi, mint a legelső kódon beadott skills assesment-ünk. Pusztán árnyalatnyi eltérések vannak ennél (nyilván azért is fut külön kód alatt). Az első ugye a 263113 volt, vagyis ez a tesója neki. Sztem:) Az első szakmaelismertetésünk ugye megvan, sikeres, csak éppen az azon a kódon beadható state sponsorship helyek teltek be, mire mi megkaptuk. sit:(. Erről akkoriban írtam is.
Aztán volt egy másik kódra egy próbálkozásunk, ami sikertelen volt, ez érthető is, kicsit elsiettük a nagy elkeseredésben, de mindegy is.
Aztán most itt van az új felfedezés, ami halkan mondom esetleg új esély arra, hogy közelebb kerüljünk egy lépéssel...
Az időzítés abból szempontból nem szerencsés csak, h az ünnepek miatt szünetel a munka az ACS-nél is, de addig van ideje a papíroknak kiérni Zolihoz. Persze ez újabb skills assessment, ami újfent plusz költség, de ezen ne múljon, ha sikeres volna, akkor azt hiszem visszamenőleg a sokszorosát is áldoznánk rá.

Mit is jelent(het) mindez?
És most következik utazásunk HA-földre, a feltételezések országába. Öveket bekapcsolni, jó utazást kívánok:)
Nem akarok babonássá válni, de most azért gyorsan lekopogom a dolgot, h el ne kiabáljam.
Szóval, ha ezt az új kódot elfogadják, (jan 3 után max 6 héten belül)
és még nem telik be addig a beadható igények listája,
akkor beadhatnánk az igényt állami szponzorációra SA-ba (előzőhöz 2 hét)
és ha az is megvan,
akkor PR vízumra (tavasszal....???)
Így hatékony lépéseket tehetnénk azidő alatt is, amíg az újabb IELTS vizsgára várunk.
Megjegyzem fenti forgatókönyv esetén nem kell(ene) újabb IELTS, akkor tud apa a szakmai vizsgákra koncentrálni, h minél több tudását és tapasztalatát lepapírozza. Ezt csak megerősítették bennünk tanult és tapasztalt AU-ban élő kedves kapcsolatunk, ahogyan azt is hangsúlyozták, h üres várakozásra nem szabad időt pocsékolni, minden nap számít.:) jelentem, megfogadjuk!

Emellett persze pályázgatunk is. Azt sem adjuk fel.
És ha mindez a fent nagyon visszafogottan vázolt opció nem a mi utunk volna, akkor maradhatnak az eddigiek.
Reménynek nem utolsó:)
szorítsatok!

Melbourne has knocked in my door ;)

Nagyon kellemes meglepetésben volt ma részem.
Úgy látszik AU is akar minket, és néha, amikor a mi -külső szemlélő számára látványosnak mondható- aktivitásunk épp alábbhagy, akkor meg a hőn áhított célország nyújtja a kezét:)

Délelőtt csengettek, DHL-es futár áll az ajtóban. Nem értettem, h miért, hisz épp nem vártam semmi küldeményt. Név, cím egyeztet, és az alapján pedig én volnék a címzett, nem tévedés.
Hatalmas doboz, bár súlyra elhanyagolható, sok-sok papír az oldalán, de még mindig nem láttam, h ki is küldte...
Aztán, amikor kinyitottam, akkor esett le, h Victoria állam (igen személyesen:)) volt olyan kedves, és küldött két posztert és egy brosit Melbourne-ről és Victoria államról. A poszterek miatt volt a hatalmas doboz, vicces, h nem akarták, h sérüljön, ezért még csak nem is hengerbe tekerve tették bele a dobozba. Persze irgalmatlan mennyiségű pufi-pattogós műanyaggal körítve mindez. Majd jól lehett pattogtatni:)

Apróság mindez, de olyan "égi-jel" félének vettem, lám nem szabad csüggedni, down under gondolnak ránk:)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem a véletlen sodorta hozzánk a csomagot, hanem jó rég regisztráltam Victoria állam honlapján, ahol lehetett ilyen starter kit-et kérni postán. Én meg persze kértem, hisz az milyen jó érzés, amikor megérkezik. 2-3 hetet írtak céldátumnak, amikorra várható az érkezése, de szerintem 2x annyi is eltelt már. Sebaj, így igazi meglepi volt, és apró örömök az igazán nagyok, úgyhogy ez egy happy day:)

Most aztán majd lehet menni IKEA-ba szép illő keretért, és poszterek a falra. Nagyon szép lesz. Majd fotózom és publikálom.
Ettől még WA is szerelem, sőt egyre az, főként, h Ági kezén keresztül egyre több input jön onnan, ami csak fokozza mindezt, de hagyjuk magunkat, válasszon majd AU, hogy hol akar minket látni, és fejet hajtunk akaratának...
Ezen ne múljon semmi.
:)

above one thousand

Kedves olvasók,
azaz a fentiek alapján azt hiszem bátran mondhatom azt, hogy olvasótábor!:)
A vízumos pár :) mellett amai nap másik híre, hogy átléptük a bűvös ezres számot az oldalmegtekintések számlálóján. W o w! Csak ámulok és bámulok:)

Megmondom őszintén, hogy bár szeretek írni, de sosem voltam még ilyen kitartó, hogy hónapokig rendszeresen írjak egy (a blogokat megelőző időkben) naplót. Többnyire tinédzserkorom felvillanásai voltak, amikor egyet-egyet elkezdtem, és a miből kell készülni másnapra, miből hányast kaptam, és különben is attól, h okos vagyok, miért ilyen ronda topic-okban ki is merültek.
Aztán a modern idők kezünk alá sodorják a billentyűzetet, és lássuk be, adva van egy sajátos élethelyzet is, ami van olyan hosszadalmas, hogy hónapokig (khm, pár év is számolható hónapokban, és így jobban hangzik, nemde?) témája lehet egy blognak, majd aztán abból építkezve még tovább is.
Talán.
Sokan hagyták abba bizonyos pontoknál, vagy tették zárt olvasói kör számára elérhetővé írásaikat.
Öszinte leszek, az elején picit nagy arccal bíráltam őket, most néha már meg-megcsap a szele a dilemmának, hogy mit írhatok ide, ami még személyes, még nem cenzúráztam agyon, még témába vágó, de érdeklődésre is számot tarthat, ugyanakkor hasznos és releváns is. Nem kevés rostán szaladnak át a gondolatok, mielőtt így végzik, mint most ezek, és OLVASHATOD:)
Ugyanakkor ez a blog -úgy érzem-, hogy valamiféle virtuális kapocs a terveinket tartalmazó könyv, és a jelen lapjai között. Valahol számomra is egy fontos menedéke aaz AU-hoz köthető gondolatoknak, vagy még inkább eseményeknek.
És persze újabb-és újabb embereket hoz a látóterembe, ami új élményeket ad, de új tapasztalatokat egészen  biztosan.

Ezresnél
ezekkel
mertem
szemeteket
tesztelve
merengve
letenni ide.

who have succeeded: Zsx2

Van egy blog, amit olvasok, és aminek írói egy nagyon kedves fiatal pár, akik 2009 óta készülnek AU-ba, és azóta sokszor és sokféle módon kellett már bizonyítaniuk, h van türelmük, és kitartásuk véghezvinni a tervüket minden nehézség ellenére.
Zsuzsi és Zsolti azt hiszem ma olyan sorokat olvasott, amire nem nagyon van méltó hasonlat azok tollából, akik még nem éltek át hasonlót, így én is kevés vagyok hozzá, hogy az érzést szemléltessem, vagy a megkönnyebbülés és öröm mértékét szavakba öntsem.

Egy biztos, nagyon szorítottam nekik, mert igazán nyitott, értékes embereket ismertem meg bennük, és őszintén szívből küldöm gratulációmat nekik ebben a formában is.

<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<
Persze nem önzetlenül, remélem hasonló jókat olvasok majd az ő tollukből rólunk a mi visa granted napunkon  ;)))))) (írom mindezt sok-sok szmájlival)

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

and one more!

A magánnyugdíjpénztárakban maradt 102 ezer embernek a befizetését
újfent magához irányítja a kormány, ebből 48 milliárdot remél.
Emlékezetes, tavaly ősszel arról határozott az Orbán-kormány, hogy
idén decemberig a tagdíjakat az államkasszába irányítja, de 2012-ben
már visszaáll a normál rend, és a pénztárba megy a pénz. Ezt az
ígéretét szegi meg most a kabinet, a tagdíjat határozatlan ideig
irányítja magához az állam.


n o  co m m e n t
ill amit írnék az szabadosabb és plasztikusabb volna, mint amit eme fölöttébb szubjektív, de azért neveltetésemnél fogva kulturáltan vezetett blog lehetővé tenne.

one more reason?

Tegnap beszélgettem egy volt kollégámmal. Együtt dolgoztunk évekig, aztán iparágon belül maradva váltott másik céghez nagyjából hasonló poziba. Középvezető, de ez részben mindegy is. Érdekes dolgokat mesélt....Többek között azt, h 20%-kal(!) csökkentették a fizetését 2012-től, és ez a jobbik verzió, hisz sokak nem választhatták ezt az opciót sem, hanem nyilván adott volt a mutual agreement, jobb, vagy szegényesebb csomag melléje és viszlát.
Nem akarok politizálni, egyrészt mert hányok tőle/ük, másrészt mert nem szokásom az első miatt...:) A történések ok-okozatát azonban szeretem ismerni bizonyos mértékig, és azok sokkal inkább gazdasági, mintsem politikai eredőjüket és hatásaikat megismerve, már amennyire ez lehetséges politikamentesen. Ez volna a politikailag naked verzió, már ha létezne ilyen:)
Elgondolkodtam a beszélgetésünk után többek között azon, h milyen perspektívát is találhat ma magának egy ilyen helyzetben lévő menedzser. Nyilván nem lesz  túl motiváló kézhez venni majd az első payslip-et az új kondíciókat látva. Menni máshová? Kicsi a piac, és máshol is hasonló a helyzet. Bankos barátnőm pár hete írt sms-ben ugyanerről, h képzeljem, csökkentik a fzuját.
Szép kilátásaim vannak, ha vissza szeretnék majd térni a céghez...
Mi ez, ha nem újabb ok, amiért úgy érzem, hogy miért is ne tegyünk meg mindent azért, h mielőbb kijussunk? És most nem a majdani gazdagság, gondtalanság és jólét vágyával fűszerezett kolbászból fonva az ausztrál kerítést. Francokat. Pusztán a bizonytalanság helyett, a biztonságért.

further efforts

IELTS ügyileg új csapásra tértünk. Írtam korábban, h milyen sok ötletet javaslatot kaptunk az angol boost-olása, vagy akár sponsor találása kapcsán. Többek között így jutottunk el egy új angol tanárhoz, akit Zsuzsi (aki tudni fogja, h Ő az a Zsuzsi, és nem más:), ajánlott, ezúton is köszi mégegyszer.
Leszögezem, a korábbival sem vol semmi gond, nála felkészültebb, és lelkiismeretesebb tanárral, még életemben nem találkoztam, és a hossszú évek alatt, amíg engem a nulláról a 6.5 IELTS-ig hozott emberileg is nagyon-nagyon megkedveltem. Félig meddig pótanyuka-féle vált belőle számomra. Most azonban mivel a tét elég nagy, úgy gondoltuk, h kipróbáljuk a javasolt tanerőt is, hisz ő kifejezetten IELTS felkészítéssel foglalkozik. Másrészt hátha az új módszerek ugrasztják elő majd Lacából azt a szunnyadó, vagy rejtett fél szintet, ami a 7-eshez kellene...:))
Először arra gondoltunk, hogy idén már hagyjuk pihenni a témát, alig pár hét van, meg az ünnepek, stb, de aztán ahogy felvettük a kapcsolatot a tanárral, végül is be is indult a dolog. Most még soft-osabb a kezdés, aztán majd a vizsga előtti időszakban komolyabb fordulatszámon lehet folytatni.
Szívből remélem, h nincs olyan messze az az elvárt szint, hogy hiú ábrándokat kergetnénk ezzel. Annak örült a tanárnő is, h nem úgy állított oda Laca, h 3 hét múlva lesz a vizsga, és segítsen. Így, h hónapok is vannak rá, bizonyára hatékonyabban fel tudja majd térképeni, h hol vannak a gap-ek, és építkezhet szépen. Nem tűztünk ki újabb időpontot még, tavasszal vmikor április tájában gondolkodunk, ha úgy halad a dolog. Ezzel most nyilván újabb hónapok kerülnek a "várakozás térfelére", de majd visszatrkintve nem is lesz az olyan hosszú:))

Én már-már ott is tartottam a minap, h a diákvízum lehetőségét is kezdtem fontolgatni...na bumm...
talán itt is igaz, h soha ne mondd, h soha...

out of topic

Nem road2au téma, de mivel nagy örömömre egyre többen olvassátok, ami hihetetlenül jó érzés, és ezúton is bátorítok mindenkit a kommentekre, vagy írjatok privátban, ha úgy szimpatikusabb:)

Szóval most kicsit élni szeretnék a speciális social networking-gel, és bedobok egy témát, hátha...

A "takarító néni"-nk (vicces, mert egyidősek vagyunk:)) élete úgy alakult, hogy az 5 éve velük lakó kutyájukat nem tudják tovább nevelni. Nem vagyok felhatalmazva részletek megosztásával, és ha többek között valami az erősségem, az az, h tudom tartani a szám. Szóval van egy közép uszkár kutyájuk, lakásban lakott, nyugodt, barátságos, családszerető, 3 gyerek volt körülötte. Most anyagi és családi okok miatt gazdit keres neki, ám eddig eredménytelenül:(
Ezért írtam le ide, h hátha épp ismertek valakit, akinek jól jönne egy ilyen kutyus (lakó)társnak. Sajnos menhelyre viszik, ha nem lesz gazdija.

Utálom ezt az érzést, h én sem tudom elhozni, de Laca azt mondja mindig, h ha nyernénk a lottón, tuti nyithatnék egy menhelyet...:))

Csak FYI a fentiek, hátha találkozik a supply es a demand.:))

friendly-like support

Tudom, hogy néhány levélváltástól, vagy komment írásától, esetleg egymás blogjának olvasásától még nem váltunk barátokká.
Illúzió volna ilyesmit gondolni.
A közös cél is csak jó kiindulópont lehet ilyesmire. Esetleg.
Mielőtt azonban egy bunkó, érzéketlen arrogáns picsának gondolnátok, a fentieket cáfolva azt kell mondjam, h az utolsó bejegyzésem kapcsán kapott kedves szavak, támogató javaslatok, segítő ötletek hihetetlenül jól estek/esnek, köszönöm mindenkinek ezúton is. Baráti gesztusok.

Olyan ez az AU-téma is, mint a gyermekemmel kapcsolatos dolgok, sokszor csak közhelyesen hangzó mondatokban tudok róla beszélni.

Csak olyanok jutnak eszembe, h ez ilyen kudarcélmények csak erősítik az elhatározást, mert teher alatt nő a pálma...khm, bocs, de muszáj volt, csak, h ozziföldi kapcsolódás is legyen:))

Másrészt a problémákat meg kell oldani, és aztán menni tovább, sem a bekövetkezésük előtt nem agyalni azok majdani lehetséges létén, sem utána rágódni számos "mi lett volna ha"-verzión. Ez sem közhely-mentes tudom, de előre szóltam:)

All in all, bár az időjárás olyan szürke, h az mély depresszió-keltő már önmagában, ennek nem adjuk be a derekunkat, mert ott a helyünk:)