BTL (aka below the line)

Azért nem írtam az elmúlt napokban, mert tudtam, h a következő nagy "esemény" a második IELTS teszt eredménye lesz, hisz lássuk be, sok múlott rajta. Időzítésben leginkább.
A címből könnyen kiderülhet minden olvasó számára, h sajnos nem ma kezdünk el gőzerővel állami szponzorációt útnak indítani Victoriába, mert sajnos nem jött össze a full 7-es eredmény. Megjegyzem nem múlt sokon most sem, de sajnos ez a végeredmény szempontjából teljesen  irreleváns.
Ugye most nem én voltam, hanem Laca, így csak közvetettek az élményeim - bár mélyen vele vagyok e témában is -,és ő a vizsga után a listening/writing párost érezte neccesnek. Akkor babonából nem írtam róla, mostmár megvan az eredmény, úh mindegy.
Szóval az eredmény listening kapcsán tényleg sokkal rosszabb lett, mint legutóbb (8.5 helyett 6.5). Azt mondta, h már az első hanganyag is halál szivatós volt, és vmit nem értett, amit próbált előhívni az agyából, ami persze nagy hiba, hisz addig elszalad úgy 3 válasznyi info, és ha nem kapja magát össze valaki azonnal, mit sem törődve a gap-pel, amit okozott az elgondolkodás, akkor úszhat jó sok megoldás. Na most Laca az, aki ha valamiben, a listeningben és readingben NAGYON jó. Abszolút kihallja amit kell, érti, összerakja. Most a vizsgán meg így benézte. Ez van. Reméltük, h 7-es alá nem csúszik.
A másik a writing volt, amit úgy érzett, h elcseszte, mert valahogy az esszé közben elveszett úgy 15 perc, amit nem használt ki jól, így a befejezésből egy mondat még lemaradt, nem tudtuk, h esetleges más hibákkal együtt ez menyire lesz súlyos. Nem lett annyira, mert  meglett a 7-es.
A speaking okozta neki most a legnagyobb csalódást, mert ahogy a vizsga utáni beszámolómban is írtam, kifejezetten jónak érezte, és igazából ez az egy modul volt, amit a múltkori 6.5 miatt upgrade-elni kellett. Most 6-t kapott, és sajnos nem értjük, h vajon miért.

Az IELTS kapcsán az nekem a legnagyobb bajom, h nem kap(hat)unk visszajelzést, h miért volt szar a teljesítményünk, így nagyon nehéz újrázni, hisz vannak olyan elemek, amiket irtó nehéz fejleszteni. Nem akarom magyarázni  abizonyítványt, nincs értelme, de kedves férjuram magyarul sem fossa a szót, mérnökember, ilyen a mentalitása. Ez olyan dolog, ami ronthat egy speaking teszt eredményén, viszont nehezem változtathat rajta valaki. Ezért is volna jó tudni, h miket hiányoltak.

Fentiek értelmében ismét átrendeződhet a virtuális terepasztal, amin a kirakósunk van a jövőnket illetően. újabb dobás, ami nem volt eredményes, de szerencsére nem estünk ki, csak olyan mezőre léptünk, amin az áll, hogy kimaradunk most a következő körből. Jól jött volna pedig egy szerencsekártya...

A blogokban olvasott hullámhegyek-és völgyek most nálunk is gyökeret vertek újra, már egész nyugisan telt pedig az elmúlt 2 hét...
Most majd leülünk, és amíg nem dobhatunk újra, addig átgondoljuk, hogy mi legyen. Egyre lebeg egy nagy döntési pont  szemünk előtt: AU vagy NZ legyen a célpont?
AU-ba momentán nem vagyunk elég jók. Szar érzés, de ez van. Hiába vagyunk viszonylag fiatalok, tapasztaltak, (több)diplomások, és az angol tudásunk sem 5 és 5.5 között döcög, mégsem elég:( Egy kicsit elszomorító, mert mi meg nagyon szeretnénk, de kamikázevízumokkal nem, lásd diákvízum. Számomra az kamikáze.

NZ-be meg az eddigi kutatásaink alapján már most mindennel rendelkezünk, ami kell ahhoz, h beengedjenek. Eddig erősen Bé terv volt, lehet, h újra kell gondolnunk? Igazából én vagyok  ahunyó, mert AU-ba szerettem bele, és nem vagyok egy csapongós fajta, de hülye sem, úh okos kompromisszumot kell találnunk.

Fel a fejünkkel.
már volt kis sírás, most jöhet az okos gondolatok sorbaállítása.

Esetleg munka találása AU-ban, esetleg szponzorral. Ha valaki tud ilyet, do not hesitate elmondani :DDD

paralells

Sokféle helyen, és sokat lehet olvasni arról, hogy ha kivándorol valaki, akkor milyen fázisokon megy át az idő múlásával, már ami az új környezethez való viszonyulását jellemezheti. Persze ez is lehet eltérő mind lefutásában, mind a tapasztalt "jelenségekben", de így, vagy úgy találkozik vele a (ki)vándor(ló).

Ez Bertók Zoli honlapján elég szemléletesen le van írva, és valóban, jómagam is találkoztam erre való utalásokra a blogokban. Ági végtelenül hosszú  nászút fázisa nagyon tetszett:))

Bocsánat a plagizálásért, de néhány sort a fent említett irodalomból ide is átemeltem, majd alatta kicsomagolom miért tettem:)

Mi a kultúrsokk?

A kultúrsokk általában azon érzések, aggodalmak, ill. tünetek – meglepetés, összezavarodottság, értetlenség, ellenséges érzelmek az új kultúra iránt stb. stb. – együttes leírására szolgál, amelyen minden ember átmegy, amikor egy, az addigi tapasztalataitól eltérő kulturális vagy szociális környezetbe kerül. Ez különösen jellegzetes és jellemző dolog új bevándorlók körében. Elsődlegesen az új kultúrába történő beilleszkedési ill. asszimilációs törekvések kezdeti nehézségei szülik, melyek összezavarják az új bevándorlót, mert felborítják a korábbi viszonyítási rendszerét, és megnehezítik annak felmerését hogy az új társadalomban mi a társadalmilag elfogadott ill. helyes és mi nem. Ez gyakran erős esztétikai és erkölcsi undorral párosul az új kultúra bizonyos vonásaival kapcsolatban.

Nászút fázis 

Ebben a fázisban az egyén gyakran romantikus hozzáállással közelíti meg a régi és az új kultúra közötti különbségeket és az újat csodálatos élménynek fogja fel. Lelkesedik az új ételekért, elcsábítja az eltérő életstílus ill. életritmus, az új szokások, az épületek megjelenése, 

Tárgyalási vagy ellenséges fázis

Napok vagy hetek, de többnyire hónapok elmúltával az egyén egyre nyomasztóbbnak találja az említett kulturális és társadalmi különbségeket. Ebben a fázisban az elutasítás és az elidegenedés érzései az uralkodóak. Az egyén ekkor kezd ráeszmélni arra, hogy a tapasztalt különbségek nem pusztán felszínesek hanem valódiak, mélyek. Már jól megtapasztalta, de még nem képes megérteni ill. elfogadni őket. Előző környezetében szerzett ismeretei már érvényüket vesztették, de az új környezet lényegi megértése (a miértek megválaszolása) még hiányzik. Felfogja hogy minden más, de egyelőre meg képtelen elfogadni ezeket a másságokat, mert valahogy természetellenesnek, helytelennek érzi őket.

Minden rendben vagy hozzászokási fázis

További hetek, hónapok, vagy évek multával az egyénnek sikerül beilleszkednie az új környezetbe, hozzászoknia az új kultúrához, és új rutinokat ill. viselkedési formákat kialakítania. Ettől a ponttól kezdve már nem reagál az új kultúra jellemzőire sem pozitív sem negatív irányban – egyszerűen azért mert már nem érződik új kultúrának. Az egyén ismét az alapvető szükségletekre, a megélhetésre koncentrál, csakúgy mint ahogy a régi kultúrájában tette. 

Fordított kultúrsokk fázis

Ha az egyen visszatér, akár időszakos látogatás, akár végleges visszaköltözés formájában a régi, azaz eredeti kultúrába, gyakran ugyanolyan erős de fordított kultúrsokkon megy át, mint az újba történő beilleszkedés idején. A régi szokások ill. kulturális intézmények idegennek, értelmetlennek és egyenesen idegesítőnek tűnnek, és pontosan ugyanolyan elutasító ill. elidegenedési reakciókat váltanak ki benne, mint amiket az új kultúrába történő beilleszkedés során már egyszer átélt.

Nos,  mindezt azért boncolgattam itt kicsit, mert úgy vélem, hogy ha nem is szó szerint, de az odavezető útnak is megvannak - szerintem a fentiekhez nagyon is hasonló - fázisai.

Kultúrsokkból indul(hat) a legtöbb odafordulás. Eleged lesz. Nem jó, ami van, nem elég jó, ami van, elveszted a perspektívát, nem találod a helyed. A legtöbb minden, ami történik, mind nyomós bizonyítákaivá válnak, h na tessék, ez is csak példa arra, h menni kell innen. stb.

A nászút fázisának én az nevezném ebben a fordított megközelítésben, amikor rátalálsz a vágyott országra/helyre/városra, és csak pozitív dolgokat látsz, olvasol róla. Egy csodavilágnak tűnik, nem is érted, h miért nem ott él mindenki, és a legjobb az, amikor nézed google maps-en a kinti városok utcáit, és már lélekben ott jársz. Felemelő.

Ebben a fázisban az a legjobb, amit egszer egy nagyon kedves barátom fogalmazott meg számomra a mi terveink kapcsán.

Azt mondta, h azért jó nekünk, mert nem (csak) azt tudjuk, h mit nem akarunk, hanem azt is tudjuk, hogy mit akarunk, és az visz előre minket.

Nagyon-nagyon sokszor eszembe jutott már ez a gondolat azóta, és azt kell mondjam, hogy ebben tökéletesen igaza van. Tényleg jó dolog tudni azt is, h mit akarsz.

Tárgyalási vagy ellenséges fázis akkor tapasztalható, amikor elindul a process, és bizony jönnek a nehézségek szép sorban. Időrabló körök, várakozás hegyek, csalódások, és örömök. Újratervezés:) Nem vagy abban iztos, h jól döntöttél, vagy, h sikerülhet, de tovább tolod a szekeret.

Minden rendben fázisba vélhetően akkor lép valaki, ha "egyenesben van" a vízumkérelme. Nincs még mondjuk döntés, de túl van a megpróbáltatásokon, és már "csak" idő kérdése, hogy a pecsét és az útlevél közös nevezőre kerüljenek.

Ebben az elméletben fordított kultúrsokk:)

dr én

elméleti pszihoizé

:)))

retro ad-s

Bocs, h az előző bejegyzésem és ez sem afféle klasszikus informatív tartalommal bír, de bizonyos értelemben ezek is adnak infot. Az előző képekben, ez meg megint máshogyan.

Találtam néhány ausztrál TV commercial-t, vagyis rájuk kerestem a youtube-on. Marketinges volnék vala, bár én nem a kommunikációval foglalkozom (gyes miatt most suspended ez a tevékenység), de a téma érdekel), hanem  product managementtel. Ez azt jelenti, hogy amit a reklámban mutattak, azt sokszor én csináltam - természetesen csak a saját iparágam saját szolgáltatóján belül:)-, ahogyan azt láttatta a reklám, azt nem én követtem el. Plasztikusan ez olyami folyamat volt, hogy ment hosszú hónapokig a termék kialakítása, aztán megszületett, és a reklám az a része volt, amikor felöltöztették az újszülöttet:)

Nos a fentiek apropóján kalauzoltam el magam az auztrál tv ad-ek köré.
Lehidaltam azon, h Snickers hirdetésre bukkantam 1986-ból!!!
Hol tartott Magyarországon a TV reklám akkoriban, és ki a fene hallott a Snickers-ről?

have a break, have a Kit Kat 1978

a musical journey inspired by Australia

So lovely videos...

Enjoy the atmosphere and the music!

...és NZ?

A néhány napja végzett review-t kiegészítettük a hétvégén.

Nem, nem kezdünk el csapongani, és az aktuális napi állapot, vagy egy blogbejegyzés, vagy email, vagy hasonlók alapján erre vagy arra fordítani a vitorlát, ilyesmiről szó sincs.

Annyi történt, hogy a korábban leírt lehetőségeket egy újabbal kiegészítettük, vagyis Új Zéland felé is vetünk egy pillantást elméleti síkon.

Nagyon furcsa dolgokat hoz ki az emberből egy ilyen elhatározás.

Sosem tartottam magam tervezgetős típusnak, vagyis a szónak nem abban az értelmében, ami most történik velünk. A munkám is olyan, h nincs értelme nagyon hosszú időre tervezgetni, persze vannak forecast-ok, meg project planning, meg review-k meg hasonlók...muhaha, sokszor csak azért, h legyen mit újradokumentálni, ha változik valami,. és változik. Ha más nem, akkor a felelős, a szervezet, vagy a roadmap. Szóval nap elején szeretem tudni, h ma mit is fogok csinálni, vagy még pár nap távlatában, de minden, ami ennél messzebbre mutatott, azzal nem nagyon fárasztottam az agyam. Ez most a gyerekkel itthon is működik:)

Au kapcsán azonban ez nem így van. Egy apró elem képbe jön, és iszonyat mennyiségű dolgot kell átpörgetni az agyunkon, h annak akkor mi lehet/lesz a következménye. Komoly folyamatábrákat rajzolhatnánk hozzá:)) sok-sok elágazással... Ez nem olyan terv, amit nem rág meg jól valaki, és nem gyűjti be hozzá a lehetségesen fellelhető legtöbb infot, bele nem számolva számos olyan faktort is, ami egész egyszerűen nem kalkulálható előre.

Megmondom őszintén, h nincs különösebb bajom NZ-vel, de az a furcsa rajongva-vonzódás sem alakult ki. Persze nagyon nem is volt még rá idő:), és továbbra is AU az elsődleges cél, csak megnézzük magunknak ezt a lehetőséget is, és az eddigiek alapján hajszálnyival egyszerűbbnek tűnik. Számunkra legalábbis. Persze itt is hosszas procedúra van, és sok szempontból eltér az ausztráltól, de rövidebbnek tűnik. Ez nem tény, csak a szerzett infok alapján kalkulált dolog.

Nyilván ez fontos előny is lehet, éveket nagyon nem szeretnénk már itthon tölteni, és csak telik az idő.

Hétvégén ellopták a teraszunkról a bicajomat. Nem volt extrém érték, de úgy 150ezerért vettük 5 éve, és én nagyon szerettem. Persze most, h már nincs igenis sok veszett...:((( A rendőrök, akik helyszíneltek, bár normálisan álltak a dologhoz, megjegyezték azért, h na igen, nem jó ilyesmit az udvaron tartani. Mintha az mondjuk nem magánterület volna...Este behozom majd a nappaliba a grillsütőt, a kerti bútort is, nehogy most meg azt pakolják ki a kerítésen át. Szomorú tény, h ez megtörtént, mert ahol lakunk, full kertvárosi rész, és nagyon nyugodt, biztonságos helynek számított. 10 éve élünk itt, semmi ilyen gond nem volt. Itt tartunk most, h a szükség kimozdította ide is az ilyesféle elemeket? Nagyon nem örülök, és amiért ebbe  ablogba leírtam mindezt, annak csak az az oka, h a második gondolatom egyből az volt, h na mégegy ok, amiért nagyon mennénk a másik féltekére....

Újabb IELTS forduló

Tegnap volt Lacának az újabb IELTS tesztje. Nem volt túl feldobva, amikor délben hívott, az írásbeli részek után. A múltkor azokat nagyon könnyen vette, most nem így érzett, és ez frusztrálta.
A szóbeli rész után viszont határozottan pozitívabb volt a beszámolója. Most egy sokkal kedvesebb vizsgáztatót kapott, akivel kedélyes beszélgetésnek tűnt a speaking.

Most nem boncolgatom, h hol milyen feladatok voltak, hisz nem én voltam a vizsgán, majd az eredményről beszámolok szűk két hét múlva. Reméljük, hogy meglesz, amit szeretnénk, szoríts kedves olvasó, Te is! :o ))

review

Tegnap este újra sorba vettük a lehetőségeinket, a realiitásokkal erősen átszőve. A nagyot álmodás így is igaz marad az egész elképzelésre, de a földtől csak nagyon kis mértékben rugaszkodhatunk el, h ne részegítsen nagyon meg a látvány:)
Apropó látvány, és, h miért is került sor review-ra....
Ági az oka mindennek... (:o))
Ági, aki a Go for it bloggere, és aki a családjával a melbourne-i életükről is olyan jól és jókat írt, de képes volt űberelni mindezt. Időközben átköltöztek Perth-be, és tegnapvolt szerencsém az albumában megnézni pár(száz) fotót a városról, a helyről, ahol élnek, egyáltalán az egész hangulatáról. Elképedtem. Leesett az állam. Fantasztikusan és valószínűleg felfoghatatlanul szép az a hely! Mit ne mondjak, beleszerettem azonnal...Ezért is pillantottunk rá arra, h vajh' az eddig méltatlanul mellőzött WA akarhat e minket. Sajnos nem:( Úgy tűnik, h induló helynek nem nagyon tervezhetünk oda érkezést, hacsak valamelyik cég meg nem szponzorál, vagy munkát ajánl, amire lássuk be hangyányi az esély. Ha már górcső alá vettük Western Australia-t, végignéztük alaposan az összes állam occupation list-jét, amit támogatnak, és igazából kettő maradt fenn a rostán, vagy kettő és fél, akik Laca szakmájára fókuszálnak. Ez SA, ugye ez volt az eddigi fő célterület, Victoria -Melbourne, ami nagyon kezdráerősíteni, és a Capital Territory, ami worst case-nek listán maradhat.
Nos ez a shortlist-ünk.
Igazából az épp a héten soron következő IELTS vizsga eredménye fogja valszeg felállítani az aktuálisan értelmezhető prioritási listánkat. Hogy miért?
Ha meglesz a full 7-es eredmény -és ez a cél, ez volna a legjobb scenario-, akkor a legtágabbak a lehetőségek, de maradva a fenti államok berkein belül. Jelen állapotban mi csak azokban rúghatunk labdába..Szal ha each band score 7 Akkor jár a nyeltudásért a plusz 10 pont, és valszeg Victoria felé vesszük az irányt a munkalehetőségek miatt.

Ha nem volna meg a full 7-es, akkor SA marad, mert Adelaide is beletartozik abba a kategóriába, h ha őket választod, plusz pontot adnak (épp 10-et, mint a nyelvtudás említett szintjéért), cserébe van pár kitétel, ami azért nem extrém elvárás. Ez is egy járható út, ebben picit erősebben lehet jelen a munkakeresés, vagy inkább találás:) nehézsége, de ez mind-mind csak az eddig magunkba szívott infok alapján kalkulált dolog, úh efyáltalán nem biztos, h így vna. (Munka kapcsán jelenleg az aktuális végzettségnek/pozinak megfelelő, vagy ahhoz hasonlóról beszélek. Természetesen ez nem jelenti azt, h minden mást kizárnánk, ha valaki mondjuk megkínálna eggyel, sőt. Ezért képlékeny a dolog, egy massza.
ausmassa.)

CT-val egyelőre nem nagyon foglalkoztunk, az csak talonban ott maradt, h tudjunk róla, ha nagyon szorítana a másik kettőben valami...

Ezért lesz az, h VIC kapcsán is mutatok majd  érdeklődést, nem csapongok, vagy nem az aznap látott képek alapján forgatgatom a kormánykereket, sajnos (vagy nem?), a realitás is fűszerezi a levegőt. Sebaj, ettől lesz szép ez az egész.

Javaslatok, állásajánlatok very welcome:)))

Ausztrál invázió :)

A mai nap Ausztráliáé, az már bizonyos:), pedig még kora délután van csak...

Két oka is van:
- ma megérkezett a várva-várt csomagom, egyenesen Adelaide-ből, Kata és Papi hozzájárulásával és segítségével, köszi nekik érte ezen a fórumon is! Még nem "mertem" nekiesni, kibontottam, de az újságokat még nem lapoztam fel, megvárom Lacát is vele, azt hiszem:) Legyen közös az élmény! Úgy kezelem a csomagot, mint egy kincset, csak falatonként fogyasztom majd, hogy jó sokáig tartson az újdonság varázsa.

- a másik oka egy nem várt, de annál nagyobb örömmel konstatált email apropóján került be ebbe a listába. A Go for it bloggerének írtam úgy egy hónapja emailt, itt is emlegettem már őt, hogy mennyire kedvelem a blogját, és, h mennyire azonos a gondolkodásunk, így megkerestem. Eleinte nagyon vártam a válaszát, aztán a mindenféle események miatt picit el is feledtem, h ez egy "nyitott" dolog. Erre ma vár a mailboxomban egy nagyon hosszú, nagyon kedves, nagyon tartalmas, mondhatni nagyon "Ágis" email:)) Köszi-köszi, nagyon nagy örömöt okoztál nekem vele!

Így állunk most.
Közben Laca szétküldött megannyi CV-t AU-ba sok-sok helyre. Kezd Adelaide veszíteni a fókuszból, mert a realitások tolnak minket affelé, h ne zárjunk be látatlanba egyetlen ajtót sem, és hagyjuk azt (is), h esetleg ránk találjon majd a lehetőség. Ha épp ott, az nagyon jó volna, ha máshol, akkor az lesz majd a nagyon jó. No worries...:)))

Skills assessment 2nd round

Azt hiszem, hogy a legplasztikusabban népmesei fordulatokkal tudom leírni a státuszt a szakma-elismertetés kapcsán :)
Van is, meg nincs is, hoztam is, meg nem is, ugye ismerős? ..:o)
Nos, az oka az az, hogy az ACS - megjegyzem jócskán a vállalt határidőn belül - meghozta a döntését a 2. számú skills assessment kapcsán, és sajnos ezt elutasították. Valahol érthető is, meg nem is...(maradva Mátyás meséinél), így aztán vagy egy approved szakma-elismertetésünk, ami pillanatnyilag nem használható a továbblépéshez, tekintve, h a vonatkozó szakma state sponsorship listája betelt. erről írtam már korábban.
És most van egy másik kódon kapott unsuitable eredményünk, aminek pedig még nem telt be a listája SA-ban, bár ez meg fog történni rövidesen, bizonyára.

Érdekes, most nem ütött minket szíven a hír, hisz az első, elfogadott eredmény abszolút él, és ha újra indul a lista 2012 közepén, akkor azonnal adhatjuk is be, úgyhogy nem ment el a hajó, csak tesz még egy két kört nélkülünk, mielőtt visszajönne értünk:)
Így most van jó fél évünk arra, hogy
1/ - Bertók Zoli tanácsára is - munkát keressen Laca akár itthonról, direktben. Ez ugye nem a legegyszerűbb dolog, de az esélye megvan, azt mondja Zoli, h az ICT-ben ez nem szokatlan, főleg, h van szakma-elismerés és IELTS is, ez sokat egyszerűsít az ottaniak dolgán. Na meg hallottunk /olvastunk már olyan történetet, h itthonról telefoninterjúk alapján kapott munkát valaki, és azóta is boldogan élnek kint melbourne-ben.
2/ arra is jó ez az idő, hogy a jövő héten esedékes második IELTS esetleges hiányosságait pótoljuk, ha szükség lenne majd rá. Nem így kell persze nekimenni, h úgysem lesz meg, de nincs akkora időnyomás, ha véletlenül nem vna. Elég rövidre szabta Laca a felkészülést, és nem a leghatékonyabb most talán, bár ezt én csak külső szemlélőként látom, abszolút tévedhetek. Fáradt, sok a munkája, és ráadásul nem tölti fel turbó energiával a munkakörnyezete sem...Arra itt vagyunk mi:)))
3/ Laca pá vizsgát szeretne megcsinálni, ami jól jöhet majd kint, Microsoft-os és Linux témákban, arra is jó lehet ez a pár hónap. Nehéz egyszerre százfelé forgácsolódni, munka, család, IELTS és még azok a vizsgák is...Ez sok így. Legalább az AU-s dolgokban jó, ha lépésről-lépésre tudunk haladni.
4/és lassan a családot is be kéne vonni a tervekbe. Bizonyára az is sok idő lesz, mire kezelni tudják majd, vagy nem tudom. E téren vakon tapogatózom, és nem tudok jó megoldást. Az biztos, ha z ünnepeket ezzel nem kéne borzolni, majd januárban.

Szóval csüggedni -ha volna is okunk -, hisz a hónapok telnek közben, de mégsem ezt az utat választjuk, hanem bízunk továbbra is, és tesszük a dolgunkat.

Everybody wants to be Aussie...:)

Érdekes beszélgetésbe csöppentem nemrég.
Elöljáróban azonban hadd tegyek közzé egy közvéleménykutatást. Te nem szoktál úgy lenni, hogy ha foglalkoztat valamilyen dolog, akkor az valahogy nagyon intenzíven szembejön veled mindenhol? Biztos a tudatalattink miatt van. Arra gondolok, h pl. amikor terhes lettem (nyugi, nem umbrellás témát hozok át ebbe a blogba), akkor valahogy egyre több releváns hirdetés, kép, újságcikk tűnt fel a témában, már akkor is, mikor tudatosan még nem kerestem ezeket.
Na mindegy is.
Most oz-vel vagyok hasonló szituációban.
A minap felhívott a brókerünk (na, ez nagyképűen hangzik kicsit, nem, sajna nincsenek tízmilliók különböző papírokban, csak némi tartalék), szal felhívott, hogy ismertessen velem egy befektetési-megtakarítási formát. Önmagábna nem hangzott rosszul az ajánlata, de amikor mondta, hogy 3-5 éves terminusokról van szó, akkor udvariatlanságnak tartottam volna tovább hallgatni, tekintve, h ha minden jól megy, ezt az időrtávot már más tervek számára tartjuk fent. Így aztán mondtam neki, h momentán nem érdekel, mert más terveink vannak, és h ne csak kibúvnak tűnjön, annyit mondtam, h bár még bizonytalan az időzítés, de külföldi munka miatt nem vágnánk ilyesmibe. Ezzel nem is árultam el sokat, de őszinte is voltam, mert tényleg amúgy normális volt a pasi. Persze ezzel felkeltettem az érdeklődését, és azonnal interjúztatni kezdett.
Hová megyünk, megkérdezheti?
Mondtam, h hová...
Ezzel valami olyan megmagyarázhatatlanul nyitottá vált emberünk, h teljesen elképedtem. Elkezdte mondani, h ő is nézegette már, de igazán mélyen sosem, azonban most úgy érzi, h nincs perspektívája, 36 éves, 2 gyereke van, és hiába dolgozik, a mókoskeréken túl mást nem láts, stb-stb-stb. Hosszasan kérdezett a folyamatról, pár website címét megadtam neki, meg alapvető infokat arra vonatkozóan, hogy hogyan érdemes nekivágni. A végén úgy tette le a telefont, hogy köszönö a hasznos infokat, és reméli nem élünk majd az ajánlatával:)) Meg, h végül én adtam neki tanácsot, nem ő nekem...
Nagyon érdekes élmény volt, hogy egy perc alatt hogyan vált egy idegenből olyasvalakivé, aki egy klub tagságáról álmodozik, csakúgy mint mi, és mennyire hasonló életszakaszban, kvalitásokkal, már ami ezekről kiderült...
Biztos oka van ennek is.

My new blog: Umbrella

Neem, nem azt szeretném bejelenteni, hogy végeztem volna ezzel a bloggal, átgondoltam, nem is így akartam, és most összegyűröm, kukába dobom, majd új lapot fűzök az írógépbe...

Annyi történik csak, hogy szeretném feloldani magamban a confuse érzést, amit egyes beírások kapcsán érzek, vagy emiatt nem is írok.
Érthetőbbé próbálom tenni:)
Ezt a blogot azért kezdtem el írni, hogy az aktuális folyamatát, hátterét, nehézségeit és minden járulékos mozzanatát bemutassam annak, h hogyan lehet az elgondolástól eljutni a vízumpecsétig ezekben az időkben. Persze ebből a folyamatból még nagyon sok csak előttünk áll, ezért úgy íródik a blog, ahogyan az eesmények alakítják. Vagyis nem utólag mesélem el, hogy nálunk hogyan zajlott az az 1-3 év...vagy ki tudja mennyi lesz összesen.
Szóval úgy döntöttem, hogy ez a blog egy dokumentaristább jelleget fog vinni, ami alatt azt értem, hogy a "make the move" eseményeire fókuszál majd. Így nekem is könnyebb lesz, hogy csak a releváns infokat pakoljam bele, és a hasonló cipőben járó olvasó is csak azt a filmet nézi, amire befizetett, nem kell az összes reklámot is:))

Mindezért úgy határoztam, hogy indítok egy másik blogot is, már el is készült az induló site, itt eléri az, akit érdekel. http://umbrellanita.blogspot.com/
Umbrella címet adtam neki, mert mindazt abban fogom leírni, ami AU projekten kívül érdekel, foglalkoztat, elgondolkodtat, vagy csak megtörtént velünk. Ez egy nőcisebb vonal lesz, gyerekkel kapcsolatos dolgokkal, és minden mással, mint egy színvonalas magazin, vagy amilyennek azt képzelem. A cím ezért az, ami.
Nem tudom, hogy milyen gyakran tudok majd írni bele, nem akarom, h a két blog szépen eltűnjön a süllyesztőben, főleg az én elmém által, úh igyekszem majd életben tartani. A road2au eseményeiről úgyis csak akkor tudok beszámolni majd, ha lesznek előrelépések. Aki azt olvassa, velszeg kevéssé érdekes neki, h Beninek hány foga van már:) (majdnem 10 egyébként:)))
Aki meg a másikat is érdekesnek találja, az majd olvassa mindkettőt.

várakozások(kal tele)

Kimaradt most pár nap a blogírásból, mert igazán releváns változásokról nem tudtam beszámolni, bár ez esetben a no news = good news elmélet megállja a helyét:)

SA SSM listán a System Analyst is medium availability-re váltott, ott még tartja azért magát. Reménykedünk, h marad is így, amíg nekünk odaérnek a dolgaink újra. Talán a reménykedés miatt, talán mert az első csalódáson túl vagyunk, most -amikor beszélgetünk róla-, kicsit könnyebben tudjuk kezelni annak a lehetőségét is, h betelhet ez is időközben. 

Szóval várakozunk. Újfent.

Picit elkezdtünk kacsingatni Victoria állam irányába is, h legalább két vas legyen ha nem is a tűzben, de a második legalább a tűz közelében. Melbourne volt az elsőszámú célpontunk, amikor AU szóba került, és elkezdtünk pörögni rajta, csak aztán "rátaláltunk" Adelaide-re, és így ismeretlenül is beleszerettünk. Tekintve azonban, h őrült ütemben telnek be a listáik ICT-ben, jó sok szakembert engednek be, ami talán nem tesz jót a potenciális álláskeresőknek, hisz ha egy szűrőt engedünk a fejvadász cégek honlapján bizonyos kulcsszavakra, akkor Adelaide-ben listáz mondjuk 20-at, addig melbourne-ben 300-at. 

Nem nagyon értjük, h miért nem kötnek ki legalább 6.5 IELTS vizsgát az ICT-s szakmákhoz...

1. abban az iparágban úgyis az angol a kommunikáció nyelve

2. AU-ban meg aztán méginkább:))

úgyhogy az alatt nagyon nem tud labdába rúgni a szakmájában senki. Legalábbis így gondolom. Ez az itthon tanult 6.5 is hangyafing szerintem a kinti való életben, csak arra jó, h az induláskor a napi dolgokat magának intézze az ember, meg mondjuk fél év alatt szívja fel magát rutinos kezdővé, és nem 2 év alatt. Persze ezt utólag tudja mindenki megmondani.

Victoriában pl kérnek 7-es IELTS-et a State sponsorship-hez. Megtehetik, és valszeg van is értelme. Sokféle szempontból nézve is úgy tűnik, h nagyon kell az nekünk is. Vagy a plusz 10 pontért, vagy Voctoria államba bejutásért, vagy, h prioritást kapjunk majd a vízumkérelemnél, ami az állami szponzoráltaknak jár.

Várakozás2

Nov 17-én megy Laca újra IELTS vizsgára. Az előző is ragyogó lett neki, ugye a speaking volt az egyetlen, ami 7 alá kúszott, a többi jóval fölé, így emiatt megy újra. Persze ez szubjektív rész, bárhogyan is nézzük, de nagyon bízunk abban, hogy most magasabbra értékelik majd, és a többi sem megy 7 alá. Benne van ez a szint, az nyilvánvaló, de ő is azt érzi, mint én a vizsga előtt, h vannak azért olyan topic-ok, ahol nehéz vna felsőfokon brillírozni. Meglátjuk. Nagyon bízunk benne, nagyon bízom Benne.

Várakozás3

Aztán jön majd csak igazán a várakozás, hisz mai tudásunk szerint nagyjából egyidőben jár le az új skillls assessment 6 hetes periódusa, és az IELTS eredménye is nov végén várható. Vagy nagyon összejön egyszerre minden, vagy jön a plan B, C, vagy D :)))

Várakozás4

Kicsit off-topic a fentiek szempontjából, de AU-related:)

Kitaláltam ugyanis, hogy szeretnék ausztrál újságokat olvasni. Kezembe venni, nézni, fogni, tartani valami olyat, ami ott nap-mint nap az újságosok standján áll, a helyi dolgokról szól, helyi nyelven, szóval tökéletes közvetítője az ottani érzéseknek.

Katapapi (Fejjel lefelé blog szerzői) kata felével már pár hónapja felvettem a kapcsolatot, hisz ők is Adelaide-ben élnek, és mindig nagyon kedvesen válaszolt az emailben küldött kérdéseimre, amiért ezúton is hála neki. Nos a fent vázolt tervem is csak az ő segítségével tud (ott) megvalósulni. Leleveleztük, h miket küldjön, mit érdemes, stb...És bizony ma útnak is eredt a kis csomagom!!!!:))) Nagyon várom, h megérkezzenek majd.

Az nagyon (nem) vicces a dologban, hogy a csomagolás+ újságok 6 dolláros költsége ellenére a teljes pakk 90 dolcsiba kerül. Na igen, a szállítás a világ másik végéről nem olcsó mulatság, de egyszer muszáj volt kipróbálnom. Nem lesz havi igényem ilyesmit küldetni, az biztos:)))

Szóval várakozásokkal telve vagyunk, és az idő néha csak cammog...

Cserébe szép az ősz továbbra is, és nagyokat tudunk sétálni a Mukkal, ami nagyon jó.