Érdekes, hogy egyik nap után milyen fordulatot tudnak venni a dolgok a másik napra.
A keddet kataszrofális lelkülettel abszolváltam, aztán szerdára újra kisütött a nap:)
Apa interjún volt, ez harmadik kör volt már, 15 percben kellett angolul prezentálnia. Érzése szerint jól sikerült, pozitív hangulatban tért haza, és ennek nagyon örültem, h ilyen élmény volt számára ez a szituáció. Remélem sikerül továbbjutnia. Persze jogos lehet a kérdés, h ha amúgy is menni akarunk, akkor már minek ez az egész, de tekintve, hogy az előttünk álló időszak hossza ma még csak nagyjából behatárolható, és min 1 évnek tűnik, vagy annál is több, így talán nem fölösleges ezt az időszakot is értelmesen eltölteni. Több, és más tapasztalatttal gazdagodhat, és talán elillan majd belőle az a mélyen ülő motiválatlanság, és frusztráció, ami jelen üzleti-vonatkozáú-életét jellemzi. Ebben csücsülni még egy évig, az nagyon káros is lehet.
Aztán jött a másik nagyon jó hír, és hullottak a nagy kövek a szívekről...
előző bejegyzésemben írtam, h a másik nagyinak van most baja elég, na, ő az anyukám, akinél májusban mellrákot diagnosztizáltak. Ez önmagában elég ijesztő dolog. A jó hír már az elején is az volt, h nem kell aggódni, mert nagyon időben vagyunk, szinte a nulladik pillanatban kapták el a dolgot. Mégis az ő életére ez hirtelen nagyon rátelepedett, és meglehetősen nagy pesszimista kalapot tett a fejére. Aztán teltek a hónapok, vizsgálatok, döntés, h műtét lesz, mert a biopszia eredménye nem egyértelmű. Orvos keresés, majd műtét időpont tologatás 2x, tekintve, h augusztusban a kutya nem dolgozik az egészségügyben, bocs a kivételeknek, mi ezt tapasztaltuk:( Aztán megvolt a műtét, apró bemetszés, mintavétel, stb.
Tegnap érkezett meg az eredmény, és született meg a döntés a hogyan továbbról: miszerint MINDEN TÖKÉLETES, és SEMMILYEN további kezelésre nincs szüksége! Ez azért nagyon jó hír, "némileg" megkönnyebbültünk.
Ez azért is jó, mert hamarosan lesz az unokák szülinapja, és legalább felszabadultan ünnepelheti, nem azon keseregve, h vajon megérjük e a következőt. Ez mindenkinek benne van a pakliban, h nem, de ilyesmin rágódás nekem nem műfajom!
Na, ez a két dolog széppé varászolta anapomat, plusz apa itthon maradt tegnap, és a hátam is kevésbé fáj most:)
Aztán este angolon voltam, két órásra (értsd 120 perc) sikeredett, nagyon belefeledkeztünk a tanárnővel, és nagyon sokat dumáltam. Sokszor van az, h beszélek valamiről, és keresi az agyam a széép, cizellált szavakat, kifejezéseket, de nem ugranak be. Aztán a tanárnő bedobja, és tépem az arcom, h basszus, ez hogy nem jutott eszembe. Na igen, tudom, SOKAT KELLENE BESZÉLNI-HALLGATNI. Jó, majd AU-ban:)) Ott csak arra lesz mód.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése